-Úgy hallottuk, nagy pornógyűjtő vagy.

- Tényleg? Talán mikor fiatalabb voltam. (nevet) Nem, ez csak valami pletyka, amit felfújtak. Néhány éve néztünk ilyesmit a turnékon, mert kicsit unatkoztunk. De nem mondanám magam gyűjtőnek. Van barátnőm és elég boldogan élek. (nevet)

- A koncerteken az éneklés mellett minden gitárhangot és minden billentyűs részt te magad játszol. Kidolgoztál erre valami különleges technikát?

- Inkább különleges dalszerzési módról van szó. Ha négytagú zenekar lennénk, és lenne egy gitáros, egy billentyűs, egy basszista meg egy dobos, akkor egyszerű lenne, hogy egyszerre szóljon a gitár meg a zongora. De ha csak az egyiken vagy a másikon játszhatsz egy időben, akkor úgy is kell megírnod a dalt, olyan átmenetekkel és olyan részekkel, hogy hol az egyik, hol a másik hangszer szóljon, hogy élőben is elő tudd adni. Vagy ha végig zongorán komponálsz egy dalt, az is eléggé más játékstílust jelent a többi szám között.

- Az énekstílusod elég szokatlan ahhoz képest, hogy egy hangos rockzenekarban játszol. Van énektanárod?

- Elég kicsi vagyok és sovány, és így szerencsére - bár lehet, hogy mások ezt nem éreznék szerencsének - természettől fogva nagyon magas a hangom. Ennyi az egész. Ez a hang természetesen jön nálam, sosem kellett énekleckéket vennem hozzá. Mint ahogy hangszeres leckéket sem vettem soha, csak úgy magamtól tanultam meg zenélni.

- A szerzeményeidet egyrészt nagyon durva gitártorzítás jellemzi, másrészt meg operaszerű énektémák. Hogy jött ez a kettő össze nálad?

- Ezek mind bennem vannak. Sokkal szokatlanabb lenne, ha a zenekarban lenne egy klasszikus zongorista meg egy vad rockgitáros. Bennem ez mind bennem van, tehát számomra természetes, hogy így alkossak zenét. Sokat játszom klasszikus zongorán, nagyon szeretem a zongoradarabokat, de közben imádom a Rage Against The Machine-t meg a Nirvanát, azt a fajta gitárjátékot. Ami pedig az éneklést illeti, a legnagyobb hatással régi előadók voltak rám, akár olyan varietéénekesek, mint Frank Sinatra vagy olyan énekesnők, mint Nina Simone, de az operákban is vannak olyan énektémák, amiket szeretek. Sok különféle zenét hallgatok különféle okokból, és a Muse ezeknek a kombinációja: próbáljuk összekeverni, egymással kommunikáltatni ezeket a dolgokat, amik engem jellemeznek.

- A két stúdióalbumotok között hatalmas a minőségi ugrás. Mi változott közben?

- Ha valami változott, az az, hogy sokat turnéztunk, és közben sokkal többet tudtunk meg a zenélésről, jobban érdekelt minket a kísérletezés az új hangszerelésekkel, az, hogy új ötleteket vigyünk a dalokba. Az első album elég személyes volt, sok dal még azelőtt született, hogy elkezdtünk volna turnézni. A második lemez már másról szólt, minden dalt turné közben írtunk, különböző helyeken, elég kaotikus is emiatt. Az első személyes volt, a második arról szól, hogy mégsem ismered elég jól magad, és azt hiszem, a következő album, amit felveszünk, újra személyesebb lesz, mivel egy időre visszavonulunk a turnézástól, és arra törekszünk, hogy otthon írjunk dalokat.

- Beszélnél az Origin Of Symmetry album borítójáról? Úgy tűnik, mintha valami pályázatot írtatok volna ki képzőművészeknek: a győztes került a borítóra, a borítófüzetben pedig leközöltétek a többi pályaművet is...

- Nem, nem versenyről volt szó. Van egy londoni képzőművészcsoport, és megkértük a tagjait, hogy mindegyikük álljon elő valami ötlettel "a szimmetria eredete" témakörben. Mindegyiküknek volt egy saját interpretációja a címre, hogy mit jelent. A borítóra végül is a kedvencünket választottuk, tehát ebből a szempontból talán nevezhetjük versenynek, de a többiek is meg lettek fizetve a munkájukért (nevet). És a többi borítóterv is ott van belül.

- Szokatlan dolog két album után rögtön megjelentetni egy koncertlemezt. Miért döntöttetek így?

- Sok olyan előadó, aki nagy hatással volt ránk, például Jimi Hendrix vagy a Led Zeppelin, elég gyakran csinált koncertlemezeket. Ez a szokás mára valahogy elveszett. Én a Smashing Pumpkinstól vagy a Nirvanától is mindig vettem koncertfelvételeket, mármint kalózlemezeket a feketepiacon, és sokat hallgattam azokat. Szerintem az mutatja meg igazából milyen is egy zenekar, hogy mit csinál élőben: a koncertfelvételek igazán őszinte lenyomatok. Mi is ezt akartuk megmutatni az embereknek. A stúdiólemezeinkről nem igazán derül ki, milyenek vagyunk élőben, tehát ez a koncertfelvétel egy teljesen más oldalunkat mutatja meg, más mint amire az emberek számítanak.

- A legmeglepőbb azonban az, hogy a koncertlemezről lehagytátok a slágereket!

- Azokat a dalokat válogattuk be, amiket a leginkább érdekesnek tartottunk, azokat, amik a leginkább eltérnek az albumverzióktól. A Citizen Erased vagy a Space Dementia koncerten nagyon másképp szólnak, mint a stúdióban felvett változatuk. Ellenben a Plug In Baby vagy a New Born című dalokat élőben is nagyon hasonlóan játsszuk.

- Mik a kedvenc új filmjeid és lemezeid mostanában?

- A kedvenc filmem az utóbbi időben A John Malkovich menet. Nagyon jó volt, nagyon tetszett az ötlet, hogy az emberek mások fejében élnek. Amúgy az egyik legnagyobb kedvencem A keresztapa, igaz nem friss film, de nagyon szeretem. A barátnőm olasz, és a családja kapcsolatban van az ilyen emberekkel. (nevet) Szerettem volna jól megnézni a filmet, hogy megtudjak valamit róluk, ha lehetséges. Ami a lemezeket illeti, a System Of A Down albuma, a Toxicity tetszett legjobban az utóbbi időben. Meg van egy belga zenekar, a Millionaire, az is nagyon-nagyon jó. Amúgy meghallgatok, megnézek mindenfélét, tényleg. Mostanában vettem egy csomó új filmet. A szarvasvadász például, az nekem most új volt, pedig régi film. Nagyon nyers, nagyon kemény. Moziban legutóbb azt a Tom Cruise-filmet láttam, ahol a jövőben nyomoznak. A címe most nem jut az eszembe, de elég jó volt. (a Különvélemény című Spielberg-filmről van szó - a szerk.)

- A frizuráddal mennyit foglalkozol? Van valami különleges kezelési módszered?

- Waxot rakok bele. Aztán mikor felrakom, utána napokig benn marad. Ha sokáig úgy hagyom, akkor rasztásodni kezd, és nehéz kifésülni. Azért néhány hetente meg szoktam mosni.

- A Hullabaloo borítófüzetében lévő fotón eléggé extravagánsan nézel ki azzal a tüskés frizurával...

- Unom az arcomat, unom a hajamat, ezért szeretem sokat változtatgatni. Ha tükörbe nézel, és nem igazán ismered fel magad, akkor másképp érzed magad és másképp is játszol a színpadon. És az néha