Absolution
2003/09/19

1. Intro

2. Apocalypse please

3. Time is running out

4. Sing for absolution

5. Stockholme Syndrome

6. Falling away with you

7. Interlude

8. Hysteria

9. Blackout

10. Butterflies and hurricanes

11. The small print

12. Endlessly

13. Thoughts of a dying atheist

14. Ruled by secrecy

• Muse
  • Matthew Bellamy – ének, gitár, billentyűsök
  • Dominic Howard – dobok, ütősök
  • Christopher Wolstenholme – basszusgitár, vokál
• Paul Reeve – vokál
• Noel Fielding – vokál

Harmadik lemezével örvendeztet a Muse bennünket, amely folytatja elődei hagyományait, de természetesen újat is hoz. Ismét rá kell jönnie a hallgatónak, hogy ez a trió nagyon egyben van, mindhárom zenész nagyon érti a dolgát, végig igen keményen odateszik magukat. Kiemelkedik persze a zenekarból a frontember, énekes, gitáros, dalszerző, billentyűs, „operista” Matt Bellamy, aki káprázatos dolgokat művel.

A Muse zseniális módon ötvözi a grandiózus nagyzenekari hangzást, amely néhol már a klasszikus szerzőket idézi, a modern gitárzúzással, a magas falsetto éneket a rockra jellemző erőteljes vokálokkal. Véglegesen eltűntek a Radiohead-es felhangok, kialakult a Muse saját stílusa, amelyre hallhatólag nagy hatással voltak a hetvenes évek teátrális rockzenekarai, a Queen vagy a Pink Floyd.

A lemez végig sodró lendületű dalok gyűjteménye, lassabb pillanatok csak néha akadnak. A slágerek - Time Is Running Out, Hysteria, Stockholm Syndrome - abszolút ülnek, működnek, bizonyítandó, hogy Matt Bellamy nemcsak nagyszerű muzsikus, hanem dalszerzőnek sem utolsó. Az egyik kiemelkedő (és sok hallgató számára talán a leginkább idegesítő) pillanata az Absolution-nek a Butterflies And Hurricanes című dal, amelynek második részét még maga Bach is megirigyelhetné. Egy kisebb szabású kamaradarabbá alakul át a lassú dal, amelyben Bellamy énekesi tehetségét is újra megcsillogtatja